Az SZTE-TTIK-s tanárok és kutatók TudósBlog-jának alábbi cikke ihletett arra, hogy én is írjak a témával kapcsolatban. A hozzászólók között kisebb vita alakult ki a témával kapcsolatban, érdemes átolvasni (ráadásul igen magasröptűek a kommentek). A cikk magas látogatószáma talán abból következik, hogy a bejegyzés a főoldalra is kikerült és jelenleg is kinn van.

Szegeden az ősszel kezdődő tanévvel vezetnek be egy tehetséggondozó programot felmenő rendszerben. Ez nem rossz ötlet, sőt, nagyon jó dolognak tartom a tehetségek gondozását, de ezt a programot talán már korábban is be lehetett volna vezetni. A probléma nemcsak az SZTE-TTIK-s hallgatókra érvényes, a korai tehetségfelismerés általánosítható minden felsőoktatási (vagy akár már közoktatási) intézményre, minden karra és minden szakra. A legfőbb kérdés, hogy mikor és hogyan lehet felismerni a tehetséget? Nyilván erről sok vélemény van, én most a sajátomat fejteném ki. Szerintem általános iskolában még nem igazán körvonalazódik, hogy valaki tehetséges-e valamiben, bár erre utaló jeleket már kisiskolás korban is fel lehet fedezni. Egy diák életében az első szellemi megmérettetés a középiskolába való felvételi, ez alapján már valamivel többet lehet megállapítani a gyermek képességeiről. Szerintem nagyon sokat számít, hogy valaki milyen középiskolába és milyen tanárok kezei közé kerül. A legtöbb új információt a középiskolás és egyetemi tanulmányok során fogadja be az emberi agy, ergo ilyenkor érdemes a tehetségekkel akár külön is foglalkozni. A meglátásom és a tapasztalatom az, hogy aki egy országosan is elismert, erős középiskolából jut be az egyetemre, az később valamennyivel könnyebben veszi az akadályokat, hiszen komolyabb alapokkal rendelkezik. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy gyengébb intézményből bekerülő diák nem lehet kimagasló a tudományterületén. De akármilyen szintű is legyen az adott középiskola, a tehetségekkel már tizenéves korukban foglalkozni kell szerintem, az egyetemen pedig folytatni ezt. A hogyan kérdésre talán nehezebb válaszolni. Középiskolában különórák, szakkörök keretében lehet ezt megvalósítani és nem árt, ha a diák versenyeztetve is van. Egyetem alatt a most bevezetendő szegedi tehetséggondozó program egy jó példa a tehetségek felismerésére, így már az egyetemi tanulmányok legelején elkezdődhet a tehetséggondozás, valami hasonlót képzelnék el én is. Nyilván középiskolában nehezen működne, hogy egyes hallgatók sokkal mélyebben sajátítsanak el anyagokat, de a lehetőségük maguktól is megvan rá. Az egyetemen viszont pont a kreditrendszer miatt jól megvalósítható ez. Persze nem is feltétlen lenne szükség ilyen programokra, ha a hallgatóknak önmaguktól is lenne affinitásuk mélyebb ismereteket szerezni, de sajnos egyre kevesebb az olyan egyetemista, akiben tombol a tudásszomj...