Azt hiszem Pálinkás József, az MTA elnöke teljesen jól látja a hazai felsőoktatási rendszer jelenlegi helyzetét. Az elnök a Baross Gábor Társaság rendezvényén beszélt a rendszer problémáiról, amit az origo.hu is összefoglalt röviden. Egyrészt valóban megpróbáltak majdnem ötéves anyagot belezsúfolni a 3-3,5 éves alapképzésekbe, amelyek elvégzése így sokkal több energiabefektetést igényel, ráadásul nagyon sokan csúsznak a mintatantervhez képest. A "torz finanszírozási rendszer" hátrányait leginkább csak az egyetemek érzik, a hallgatók legfeljebb közvetve érzékelik ezt a problémát. Másrészt az is elég abszurd, hogy minden főiskola egyetemmé szeretne válni azáltal, hogy mesterszakokat indít. Valahol ezt rögzíteni kellene, hogy főiskola ne indíthasson mesterszakot. Azzal az állítással pedig erősen vitatkoznék, hogy a magyar felsőoktatás elitszemléletű volt és az is maradt. Az igaz, hogy az volt, de már rég nem az. A tömeges képzés során a mennyiség a minőség rovására ment sajnos, ez az igazság. A káosz oka lehet a kapkodás is, de nem hiszem, hogy sokkal jobban működne a rendszer, ha egyszerre akkreditálták volna az alap- és mesterszakokat is. Bár tény, hogy akkor komplettebben látták volna a dolgokat és esetleg néhány szak esetében rádöbbentek volna arra, hogy a mesterszakra szinte nem marad semmilyen kurzus, annyi mindent próbáltak belezsúfolni az alapképzésbe. Ugyanakkor az is igaz, hogy jóval több szakot is megtarthattak volna a régi osztatlan rendszerben, hiszen számos szaknak különbontva nem sok értelme van. Itt gondolom a műszaki képzésre gondolnak (ide sorolnám az informatikát is). Nálunk is értelmesebb lenne az osztatlanság, de az informatika esetében a különbontást viszonylag egyszerűen meg tudták oldani, hiszen a régi rendszerben is voltak külön főiskolai és küön egyetemi szakok, nagyjából ezt próbálták egy kicsit felfrissíteni. A különbség annyi, hogy eddig érettségi után egyből lehetett egyetemi szakra menni, most ez csak a főiskolai szint elvégzése után lehetséges...