Egy informatikus hallgató blogja
    Informatika és felsőoktatás

A felvi.hu-n tegnap frissítették a statisztikákat az idén szeptemberben induló képzésekre vonatkozóan. Igaz, ez a felmérés még nem tartalmazza a hiányos vagy hibás jelentkezéseket, amiket utólag fognak pótolni. A tavalyi kevés jelentkezővel szemben idén több, mint 30%-kal többen jelentkeztek a felsőoktatásba, mint 2008-ban. Az egyik fő ok nyilván a tavalyi tandíj mizéria, ugyanis eredetileg úgy volt, hogy 2008 szeptemberétől már fejlesztési részhozzájárulást (FER, alias tandíj) kell fizetniük a hallgatóknak. Nyilván ez sokakat megrémisztett és ezért volt olyan alacsony a jelentkezők száma. Most viszont azok is nyugodt szívvel adhatták be a papírjaikat, akik anyagilag nem tudnának tandíjat finanszírozni. Egy másik ok lehet, ami nem hiszem, hogy jelentős befolyásoló tényező volt (bár valakinél biztosan), az az, hogy a válság miatt megnőtt a kedv a továbbtanulás iránt. Külföldön ez a tény igencsak növelte a jelentkezések számát, itthon szerintem kevésbé. A több jelentkező miatt valószínűsíthetően magasabb ponthatárok lesznek, mint tavaly, bár a helyek és a jelentkezők alapján még így is minden második diák bejuthat a felsőoktatásba, ami azért elég bíztató arány (nézőpont kérdése, hogy kinek: a fiataloknak biztosan, a munkáltatóknak már nem feltétlen). Az is érdekes, hogy az idén érettségizendők közül körülbelül 60% adta be a jelentkezését valamilyen szakra, ami szintén nem rossz. A két adatból leszűrhetjük, hogy nagyjából 30% körül lesz azok aránya, akik idén érettségiznek és még idén tovább is tudnak tanulni. Ez kevésbé meglepő adat az utóbbi pár évet figyelembe véve, ugyanis az utóbbi időben ez a tapasztalat. Nem úgy, mint 20-30 évvel ezelőtt, amikor nagyjából minden tizedik diák tanult tovább a felsőoktatásban. 

Elemezzük kicsit a statisztikát.

Lévén, hogy április elseje, azaz bolondok napja van, pár aranyos humor-bonbonnal gazdagítanám az olvasóközönséget, amik informatikusok számára talán még érdekesebbek. Nyilván sok ismerős poén van közöttük, de hátha talál még valaki köztük újdonságot. :-)

Íme:

A felvi.hu-n ma megjelent cikk szerint a diákoknak szóló állásajánlatokra is hatással van a válság. Ahogy a cikk is írja, azt még valóban nem nagyon ismerték fel a cégek, hogy sok olyan munka van, amit nem feltétlen kell szakemberrel csináltatni, nyugodtan rá lehetne bízni egy diákra is jóval kevesebb fizetés ellenében. Persze számos esetben jól jön a tapasztalat és a szakértelem és nem is beszélnék a dolgozók ellen, csak azért, hogy a diákoknak több lehetőségük legyen.

A cikkben nekem inkább az informatikára vonatkozó rész volt érdekes. Ugyanis "állítólag" ezen a területen nagyon könnyű elhelyezkedni már tanulmányok alatt is. Őszintén szólva én nem ezt tapasztalom. Épp valami részmunkaidős vagy nyárra teljes munkaidős állást keresek és nem igazán találok. Az évközbeni munkáról már kezdek is lemondani, de a nyári szünetre mindenféleképp jól jönne valami szakmába vágó meló. Elég komoly követelményeket támasztanak a cégek és a rugalmas munkaidőt sem igazán szeretik. Kooperatív képzés keretében is általában 3-4 napot dolgozni kell, amire nem igazán jut idő. Otthon végezhető fejlesztői munka sem sok van, de egy egyetemista még nem is kellően tapasztalt, hogy egyedül boldoguljon. Kicsit az is közrejátszik, hogy vidéken vagyunk és nem a fővárosban, ott ugyanis már rég lenne állásom, ahol már a tanulmányok alatt szakmai tapasztalatot lehetne szerezni...

Nemrég írtam a bejegyzést, amelyben pont azt taglaltam, hogy az informatikára és a szoftveriparra még nem igazán van hatással a gazdasági világválság. Ez sajnos mostanában megcáfolódni látszik, ugyanis sorra jelennek meg a hírek, amelyek elbocsátásokról, mutatók visszaeséséről szólnak az IT világában. Erre szokták azt mondani, hogy ne igyunk előre a medve bőrére. Talán ebből is érzékelhető, hogy a válság folyamatosan "mélyül", tehát lehet, hogy lesz ez még rosszabb is. Szerintem már annak is örülnénk, ha igaz lenne a közgazdasági elemzők jóslata, miszerint nyáron tetőzne a válság és utána szépen lassan helyreállna minden. Mert egyelőre az sem elképzelhetetlen, hogy még év végére sem lesz stabilizálódás, sőt, ennél is rosszabb lesz a helyzet.

Három hírt azért belinkelnék, ami azt bizonyítja, hogy nem alaptalan a meglátásom:

• Rekordzuhanás előtt a számítógépipar 
• Ötezer embert bocsájt el az IBM 
• Újabb elbocsátások a Google-nál is 

Ma jelent meg a cikk az index.hu-n, ami persze nem komolyan, de neves külföldi informatikai szakemberek közül választana miniszterelnököt, ha lehetne. Túl hosszan nem írnék erről a témáról (ráadásul ez a blog szigorúan politikamentes), mindenki olvassa el az eredeti cikket, nagyon jó. Főleg az érvelések tetszenek, hogy ki miért legyen a kormányfő. Hiába egy extrém ötlet az egész, tényleg nem volna rossz dolog, ha egy hasonló képességekkel rendelkező személy kerülne az ország élére...

Az index.hu-n tegnap jelent meg az a cikk, amely a NetworkWorld friss felmérését publikálta, amelyben a 25 legfontosabb informatikai vállalat vezetőinek fizetését taglalták. Érdemes mindkét forrást megnézni, némelyik adat igen meglepő. Például ennek a bejegyzésemnek a végén már megemlített Steve Jobs (az Apple vezetője) kereste a legkevesebbet tavaly, mindössze 1$ volt a "hivatalos" fizetése. Persze nem kell sajnálni, hiszen az 5 és fél millió részvénye hozott rendesen a konyhára még így a recessziós helyzet ellenére is. Az is egy érdekes adat, hogy a válság ellenére 35-40%-kal nőtt az Apple éves forgalma és nettó árbevétele is. Ez is megerősíti ezt a postomat, miszerint a válság az informatikát kevésbé érinti. Ezek mondjuk 2008-as adatok, a 2009-es eredmények már lehet, hogy nem lesznek ilyen pozitívak, főleg, hogy még elemzők sem tudják, mikor stabilizálódik a világgazdaság. Mindenesetre a fizetési adatok alapján biztosan megéri egy informatikai óriásvállalat CEO-jának (CEO = Chief Executive Officer = ügyvezető igazgató) lenni, még ha a bérünk "papíron" csak egy dollár is...

Mint tudjuk, a felsőoktatásban hazánkat is elérte a bolognai folyamat, amiről már korábban írtam is egy bejegyzést. Ebben a postban azonban nem is túl lényeges, hogy a régi vagy az új rendszer szempontjából írok, ugyanis a szinteket nézve hasonló a kettő: eddig volt főiskolai (BA/BSc), egyetemi (MA/MSc) és doktori képzés (PhD), most pedig a zárójelekben lévő nevekkel azonosítják ezeket. A legfontosabb különbség, hogy egyetemi szintű diplomát már csak osztatlan képzésen (orvos, jogász, építész, stb.) lehet szerezni főiskolai (BA/BSc) végzettség nélkül.

A kérdés az, hogy melyik szinten álljunk meg?

Az index.hu cikke szerint a jövőben még több területnek nyújthat megoldást a számítástudomány. Nyilván a tudományág alkalmazott része jelenthet nagy segítséget, hiszen ami működik elméletben, az az életben nem biztos, hogy gyakorlatban is úgy van. A cikk szerint ugyanis társadalmi, gazdasági és környezeti problémákra is megoldást jelenthet a számítástudomány az elkövetkezendő években. Tény és való, hogy ma már rengeteg, sokszor apró(nak tűnő) problémát oldanak meg matematika és optimalizáció segítségével. Azt veszem észre, hogy egyre nagyobb a matematika térhódítása, egyre több mindent szeretnének logikusan matematikai problémákra visszavezetni. Az optimalizáció területe is rohamosan fejlődik és terjeszkedik, a mai rohanó világunkban már mindennek optimálisan kell működnie: egy mikrohullámú sütőtől elkezdve, egy autó elektronikáján át egy űrhajó üzemanyag adagolójáig mindennek. Pont mostanában olvastam egy jó cikket arról, hogy egy versenyen egyetemünk matematikusai körforgalmat modelleztek. Az talán nem olyan meglepő, hogy a közlekedésben számos dolgot lehet matematikailag modellezni, de sokszor igen érdekes problémákra is adnak egzakt megoldásokat...

Az ilyen hírek mind azt erősítik, hogy rosszul semmiképpen sem fog járni az, aki a matematika és/vagy az informatika területén szeretne elhelyezkedni...

Vajon kell diploma ahhoz, hogy sikeresek legyünk? A válasz: nem feltétlen, bár nem árt, ha van. Ha az ember vállalkozó, akkor nyilván nem muszáj diplomásnak lenni ahhoz, hogy jólmenő üzletemberek legyünk. (Bár nyilván nem árt, ha van az embernek valamilyen szakirányú felsőfokú végzettsége.) Ugyanis ilyen esetben a magunk ura vagyunk, senki nem írhat elő semmilyen elvárást velünk szemben, ami nem egy rossz dolog, de vannak hátrányai is. Ha viszont egy adott komolyabb pozíciót szeretnénk betölteni, akkor a mai világban főiskolai vagy egyetemi szintű végzettség nélkül ez szinte elképzelhetetlen. Főleg, hogy ma már boldog-boldogtalan diplomát kap, tömeges a felsőfokú végzettségekkel rendelkezők száma, sőt egyre több diplomás munkanélküli van. Tehát összességében azt mondhatjuk, hogy a jelenlegi állapotokat figyelembe véve (és egy kicsit a jövőbe tekintve) nagyrészt szükséges a diploma a sikerhez. Egyre ritkább az olyan kivételes esetek száma, amikor felsőfokú végzettség nélkül lesz valaki sikeres. Bár kétségkívül sok ilyen ember van (saját környezetemben is tapasztalom), de azért az nem a számottevő többség és abban mégiscsak nagyobb a rizikó. Hiszen ha az ember zsebében ott lapul egy versenyképes végzettség, akkor talán sosem kerülhet gondba, pontosabban fogalmazva könnyebben hiszi ezt és nyugodtabb az élete. Mert aki nem az a mindenbe belevágó, vállalkozó típus, az ne is álmodjon róla, hogy diploma nélkül sikeres lesz....

Egy extrém példát azért felhoznék annak demonstrálására, hogy diploma nélkül is lehet sikeresnek lenni. Ezt a videót feltétlen ajánlom mindenki figyelmébe, eszméletlen tanulságos. Angolul mond el (de van magyar felirat hozzá) Steve Jobs, az Apple és a Pixar ügyvezető igazgatója három nagyon érdekes történetet az életéből az egyik legnagyobb és legnevesebb tengeren túli egyetem, a Stanford University diplomaosztóján. Hihetetlen, hogy milyen sikereket ért el ez az ember diploma nélkül, minden elismerésem...

Az Egyesült Államokban sokkal jobban megéri munkát vállalni, mint itthon vagy akár más európai országban. Ugyanis a bruttó bér jóval nagyobb hányadát viheti haza a munkavállaló, mint mondjuk nálunk. Erre van is egy kalkulátor. A brit és az amerikai nettó bért egyaránt ki lehet vele számolni, de nekünk most az amerikai rész a fontos, hiszen Nagy-Britanniában a helyzet hasonló, mint nálunk. A fizetést egyébként mindkét országban éves szinten nézik, tehát ha valaki megkérdezi kinn a fizetésed, akkor az éves összeget mondd, mert a havi összeg esetén lehet, hogy kicsit furcsán fognak rád nézni. A helyzet azért is jobb kinn, mert nem egységes a nettó összeg meghatározása. Függ például a családi állapottól és az eltartottak számától is. Ha valaki házas és gyereke is van, az többet vihet haza...

Vegyünk egy-két szemléletes példát. Ha mondjuk valaki 10.000$-t keres éves szinten (ami egy hazai viszonylatban is minimálbér körülinek felel meg, tehát kinn ez végképp semmi), akkor az illető több, mint 9.000$-t vihet haza egyedülállóként. Ha viszont házas és mondjuk két gyermeke is van, akkor már mindjárt 200$-ral többet. A másik példa legyen egy informatikus, aki 100.000$-t keres évente. Ő majdnem 73.000$-t kap kézhez, ha szingli és több, mint 80.000-et, ha házas és kétgyerekes családapa. Ergo minél többet keres valaki, annál nagyobb arányú a levonás, de még magas fizetések esetén is jóval több marad a zsebünkben, mint amennyi az államnak megy. Azért azt gondolom mindenki tudja, hogy itthon véletlen sem 70-80 százaléka a nettó összeg a bruttónak...