Egy informatikus hallgató blogja
    Informatika és felsőoktatás

Az index.hu egy rövid interjút készített Pal Takacsi-Naggyal, a Gmail projektvezetőjével, aki magyar származású, az ELTE-n is tanult és most a Google zürichi telephelyén dolgozik. Csak az ő csapatában még három magyar tevékenykedik, ami azt jelzi, hogy a szakmában egész jól teljesítenek a hazai informatikusok. Egyszer talán valaki közülünk is hasonló pozícióba kerül...

Jelentősen javulnak az elhelyezkedési lehetőségei azoknak a fiataloknak, akik külföldön szereznek tanulmányi- vagy munkatapasztalatot - derült ki a Mobilitás az Európai Unióban Workshop elnevezéssel tartott csütörtöki debreceni előadássorozaton, amelyen eddigi páláyzatok tapasztalatait és kiutazási lehetőségeket mutattak be.

Ez biztos, hogy így van. Egy cégnél rögtön felfigyelnek valakire, ha az önéletrajzában azt olvashatják, hogy külföldön tanult vagy dolgozott egy ideig az illető. Persze ilyen lehetőségek feltérképezése és megszerzése is sok energiát és munkát igényel, de később többszörösen is megtérül...

(Forrás: hvg.hu)

A minap olvastam ezt a cikket, amely a bolognai rendszer hazai tapasztalatait írja le az egyes szakok, szakmák szempontjából röviden. Nem tudom, mire alapozták ezt a cikket, de én pont az ellenkezőjét gondolom. Én úgy látom, hogy pont a bölcsészeknek elég az alapdiploma, az informatikusoknak és a mérnököknek pedig nem. Persze lehet, hogy rosszul látom a helyzetet, de egy ideje én is benne vagyok ebben az új rendszerben és láttam és tapasztatam már meg egyet, s mást. Egy bölcsész elhelyezkedési lehetőségei mester diplomával sem sokat javulnak szerintem (kivéve persze a tanári pálya), ráadásul számottevő plusz tudást sem sokat szereznek egy mesterképzés során. Kicsit sarkosan fogalmazok tudom, mert az azért nem igaz, hogy semmi plusz tudást nem szereznek, csak közel sem annyit, mint egy informatikus vagy egy mérnök. Utóbbiaknak ugyanis véleményem szerint elengedhetetlen a mester diploma a könnyebb boldogulás érdekében. A cikk azt írja, hogy azért keresnek sok alapdiplomás műszaki végzettségű embert, mert elég, ha az egyetem megadja az alapokat, a cég majd úgyis specializál. Ez rendben van, de az alapszak annyira csak az alapokat adja meg, hogy az szinte már kevés. Én csak az informatikus képzésbe látok bele részletesen és azt látom, hogy annyi területről próbálnak meg csipegetni, hogy az már túl sok és túlságosan szétaprózzuk magunkat. Persze ez valahol jogos is, hiszen ahhoz, hogy valaki tudja, hogy melyik területben szeretne elmélyedni, ahhoz bele kell kóstolni majdnem mindbe. De saját tapasztalatom szerint (és ahogy a végén ezt azért a cikk is megemlíti), hosszú távon egy komolyabb pozíció betöltésének érdekében mindenképp megéri mester diplomát szerezni, főleg egy informatikusnak vagy egy mérnöknek. Az rendben van, hogy alapszakkal is el lehet helyezkedni, de a későbbi feljebb jutási lehetőségek korlátozottabbak lesznek. Az meg, hogy sokan levelezőn végzik a mesterszakot munka mellett, az egy más kérdés, de nem hiszem, hogy így kellene előre tervezni, egy informatikai vagy egy műszaki szakot még nappalin sem egyszerű elvégezni, nem hogy levelezőn munka mellett...

Joel Spolsky, egy Manhattan-i szoftverfejlesztő cég, a Fog Creek Software egyik alapítója érdekes cikket írt informatikus hallgatók számára. Tapasztalt programozóként próbál tanácsokat adni a még tanuló informatikusoknak. Az írás elég tartalmas szerintem, érdemes elolvasni:

• Az eredeti cikk
• A fordított cikk

Az alábbi cikkben a hazai programtervező informatikus képzés két (talán legjelentősebb) "fellegvárát" hasonlítanám össze, az ELTE Informatikai Karát és az SZTE Természettudományi és Informatikai Karát.

Röviden összefoglalnám a három szak jellemzőit, előnyeit és hátrányait.

Valahogy már mindennaposnak tekinthető, hogy folyamatosan változik az érettségi-rendszer. Nyilván elengedhetetlen az elavultság frissítése, de az a gond, hogy nálunk 1-2 év alatt elavul az aktuális rendszer, ami nem teljesen normális. Egyszerűen nem tudnak olyan dolgot kitalálni, ami működhetne akár 5-10 évig is, mint régen. Mert lassan már az aktuális negyedéves évfolyam mindig egy új rendszerbe csöppen bele, amiről még senkinek sincs tapasztalata és ők az elsők, a tesztelők. De lassan már tényleg minden végzős évfolyam diákja tesztalany, hiszen ha így folytatjuk, minden évben lesz valami változás...

Idén kivételesen nem változott semmi tavalyhoz képest, jövőre viszont nem minden marad így. 2010-től ugyanis a minimum ponthatár 160 helyett 200 lesz (felsőfokú szakképzések esetében marad a 140-es minimum). Újítás lesz az is, hogy nemcsak az idegen nyelvi szakokon lesz kötelező az emelt szintű érettségi, hanem az orvosi, fogorvosi és állatorvosi szakokon is. A későbbi változtatásokról mostanában fog dönteni a kormány, de 2011-től várhatóan jelentősen csökken azoknak a választható érettségi tárgyaknak a száma, amelyekből a felsőoktatási felvételiknél pontokat szerezhetnek a diákok, 2012-től pedig előreláthatólag egy természettudományos tárgyból is kötelezően érettségizni kell és a pluszpontok rendszerét is átszabják majd: kevesebb pont jár majd a nyelvvizsgákért, viszont több az emelt szintű érettségikért...

A saját véleményem az, hogy "kicsit" stabilabb oktatási rendszert kellene megvalósítani, mind a köz- és mind a felsőoktatásban. Őszintén szólva a 200 pontos minimum ponthatárt is keveslem, ugyanis az aki mindenből 3-as volt és mindenből 50%-os érettségit írt (így kijön kb. 200-210 pont), az ne tanuljon már tovább azért, hogy évekig élősködjön az egyetemen. Tisztelet a kivételnek, de jó alapok nélkül nem hiszem, hogy valaki a középiskolás rossz teljesítés után megtáltosodna az egyetemen. Az emelt szintű érettségit pedig sokkal több szak esetében kötelezővé tenném (pl.: jogász, közgazdász, mérnök, informatikus, stb.). Lehet, hogy én vagyok túl konzervatív és szigorú, de így legalább minőségi szakemberek kerülnének ki a felsőoktatásból, nem lenne pl. a jogászok többsége titkárnő vagy könyvtáros. A természettudományok erőltetése jó ötlet, remélem meg is valósul...

Nemrég voltam egy informatikai cégnél (a nevét nem publikálnám) egy szakmai felvételi teszten. Nem ez volt az első tesztem, de ilyenkor mindig arra jövök rá, hogy az egyetem csak papírt ad, tudást nem. Ez a teszt sem volt túl könnyű (pedig csak nyári szakmai gyakorlatra pályáztam hallgatóként), és múltkor is az egyik cégnél eléggé megizzadtam egy ehhez hasonló felvételin. Mondjuk nem csoda, hiszen az egy angol teszt volt, amit SCJP (Sun Certified Java Programmer) vizsgákon szoktak adni. Itt van is egy 60 kérdéses mintateszt (több oldalon keresztül), akit érdekel, megnézheti, válaszok is vannak a végén, ilyen szintű kérdések voltak. Szerintem nem olyan egyszerű, ráadásul rengeteg beugratós, elgondolkodtatós kérdés van. Az nagy nehezen sikerült, de végül nem alkalmaztak a cégnél, mert nem volt olyan projektjük, amiben részt vehettem volna.

Visszatérve a mostani tesztre, ez sem volt túl könnyű. Ez már legalább magyar volt (mert azért a szakmai angolt nem mindenhol könnyű megérteni) és egy kicsit talán könnyebb is. A gond csak az volt, hogy sok technológiát nem ismertem mélyebben, ezért sok mindenre nem tudtam válaszolni. Persze nyilván nincs is olyan ember, aki mindegyikre tudna válaszolni, ezzel azt akarják kiszűrni, hogy ki miben van otthon. Talán nem ártott volna egy kicsit készülni is rá, nem gondoltam, hogy egy nyári gyakorlati helyért is ilyen komoly teszten kell átmenni. Az egyetemi informatikai kurzusok során tényleg csak az alapokat tanuljuk meg, ahhoz, hogy mondjuk valaki átmenjen ilyen és ehhez hasonló teszteken, igen sokat kell hozzátanulni a kötelező anyaghoz. Azt viszont még mindig nem értem, hogy miért papíron kell programkódokat írni és miért kellene fejből tudni az összes osztály metódusát például?! Oda kéne ültetni az illetőt a gép elé és ott produkáljon, legalábbis ez az én véleményem...

A teszt mindhárom oldalát lefényképeztem telefonnal:

• 1. oldal
• 2. oldal
• 3. oldal

A teljes cikket még februárban publikálta az edupress. Érdekes, hogy a hírt kifejezetten a programtervező informatikus szakra hegyezték ki. Bár lehet, hogy mérnök- vagy gazdaság-informatikust kevesebbet keresnek. Mindenesetre informatikusból általánosan hiány van, ez észrevehető és reméljük ez így is marad még pár évig. Mostanában persze már próbálják népszerűsíteni az informatikai szakokat és tömegesen felvenni az embereket, de ennek a hatása csak évek múlva lesz érzékelhető. A népszerűség még azért hagy maga után némi kivetnivalót, ugyanis még mindig csak a 15. legnépszerűbb szak a programtervező informatikus. Persze ehhez a szakhoz kell egyfajta beállítottság, amit sokan csak "kockaságnak" hívnak. Persze, nyilván érdeklődni kell az informatika iránt, de ez a mai fiatalok körében megvan szerintem. Mondjuk sokan rádöbbenek az egyetem alatt, hogy ennyire mélyen azért mégsem szeretnének érteni az informatikához, ráadásul nem is olyan egyszerű ez az egész, mint gondolták. Plusz az informatika egy eszméletlen nagy tudományterület, elképzelhetetlen, hogy valaki mindenhez értsen. Az már nagyon jó, ha valaki 2-3 nyelvet/technológiát jól ismer és tud benne dolgozni. De a legtöbben évekig, évtizedekig 1-2 technológiában dolgoznak csak és abban mélyednek el jobban. Ez talán jogos is, hiszen a számítástechnikában a precízitás és a minőség nagyon fontos, inkább kevesebb dolgot ismerjen az ember, de azt nagyon jól, mint többet és azokat csak érintőlegesen. Sikerült egy kicsit elkalandozni az eredeti témától, de összefüggnek a dolgok, annak meg mi csak örülünk, ha hiány van informatikusból...

Ezen post megírására egy aranyos kérdés ösztönzött egy fórumról, miszerint: "Zenészeti fősulin is a zongora ZH-t a levegőben kell imitálni zongora nélkül?" A hallgató tehát arra gondol, hogy miért kell papíron, számítógép nélkül programozni?  Ugyanis igen, szinte minden hazai egyetemen, ahol tanítanak informatikát, kell papíron programozni. Nem furcsa ez a 21. században? Kicsit...